Beszámoló a Magyar Köztársaság 2007. évi 99. Mezeifutó Országos Bajnokságon történtekről (a saját szemszögemből)

A verseny elején egy problémánk akadt csak, ez pedig a parkolás volt, amelyet oly módon próbáltam megoldani hogy 2-3 buszt beengedek a céllal szembeni holttérbe a mezőre. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy 15 perccel a rajt előtt megbontani a pályát, hááát, tényleg nem volt okos dolog, de nem bánom, mert a buszon utazók (1 jutott be J ) legalább közel voltak mindenhez. Talán amit meg lehetne jelölni problémának a verseny ideje alatt, az a kommunikáció részleges hiánya volt... kevés volt a CB. Ezen kívül azt mondhatjuk hogy 14.42-ig semmi gond nem volt.

A verseny végén történtekről úgy érzem kicsit részletesebben kell írnom. És hozzáteszem: nem tudom tárgyilagosan megírni, mert még mindig tombol bennem a düh ha csak belegondolok a történtekbe és abba: mi történhetett volna ha ... .

14.43 körül riasztást kaptam CB-n hogy azonnal minden versenybíró menjen a parkolóhoz, „kúrva nagy gáz van” címszóval. Nem vettem teljesen komolyan, hiszen eddig még nem fordult elő olyasmi amit ne tudtunk volna gyorsan és okosan megoldani. Ha valakinek esetleg újdonság lenne, 8 éven keresztül én voltam az, aki a Hunyadi DSE versenyeire a versenybírókat intéztem (ez alól kivételt képeznek a Samsung futóversenyek, ahol ’csak’ a csoportvezetőket adtam én). Ezen a versenyen ez megváltozott, Pál Timi vette át a versenyszervezést, én már csak megfigyelőként voltam jelen. Visszatérve a történtekre, amikor odaértem a parkolóhoz olyat láttam amire az elmúlt majdnem egy évtizedben nem volt példa. Egy sötét autó állt a futófolyosón keresztbe. Ha azt mondom hogy megállt a szívverésem a látványtól, azt hiszem nem túlzok. Szerencsére(??) az odaérkező versenybírók kiszélesítve a futópályát el tudták engedni a 13 éves fiú futam utolsó néhány tagját, akik másképpen nem tudták volna megkerülni az autót. A következő pillanatban már azt hallottam, hogy valaki ordít mögöttem hogy autó a pályán (vagy valami ilyesmi), megfordulva egy szürke gépkocsit láttam lefelé vágtatni a futófolyosón a kordonon belül. Valaki kiugorva megpróbálta megállítani, őt kikerülte, egy sárga pólós ürgének viszont sikerült az autóra csapva megállásra kényszeríteni ezt az őrültet. A sofőr kipattant az autóból, és „egy ne ütögesd a kocsimat te (nem emlékszem a jelzőre)” kíséretében nekiment annak az embernek, aki miatt nem ültetik le gyilkosságért. Tudniillik a 13 éves fiú futam eleje pont ezekben a pillanatokban futott le mellettük. Ahogy én láttam, az első 3 gyermeknek úgy kellett félreugrani az autó elől. Sajnos magát a könnyű testi sértést ( a sofőr leütötte az apukát) nem láttam, tudniillik az óra elütötte a 14.50-t és a szpíker bemondta a 13 éves leányok rajtját. A sötét autó pedig még mindig a futófolyosó közepén áll... visszanézve láttam h a szürke autó körül megszaporodtak a megkülönböztető mellényes emberek, ezért azzal nem is foglalkoztam tovább. Sokkal jobban aggasztott a sötét autó valamint az hogy az istennek nem akar kitolatni. A lincshangulat már tapintható volt, ezt talán a szürke autó sofőrje is észrevette, aki valamit mondott a sötét autó vezetőjének, mire a szőke hölgy végre elhagyta a pályát, kb. 15 másodperccel azelőtt hogy a lányok odaértek. Nem kívánok következtetni, mi történt volna ha nem tolat. Van egy-két halovány sanda gyanúm. Utólag kiderült: ezek egy család. Még mielőtt valaki megszólna, nem érdemlik meg az „Ők” jelzőt. Ezek nem emberek, egyik sem. Ha mégis, akkor én nem kívánok ehhez a fajhoz tartozni. De visszatérve a történtekhez: Timi értesítette a rendőrséget, akik arra kérték Őt, hogy a kultúrháznál várja be a kiérkező járőrt. Timi elindult lefelé, a helyét én vettem át az autó elejénél egy edző mellett, továbbra is attól tartva hogy az esetleg elindul és belehajt a tömegbe. Közben a férj visszaszállt az autójába, és valamilyen úton elhagyta a futópályát. Kb két perccel a történtek után észleltem hogy az autó kitolat mögülem. Bíztam benne, hogy a hölgynek megjött az esze, és az általunk többször javasolt útvonalon indul hazafelé. Mikor kiért a parkolóból láttam hogy nem ezt tervezi: megpróbálja elhagyni a helyszínt. Mint az őrült ordítottam a CB-be, hogy „ez az eszelős ****** le akar lépni, a kultúr felé tart.” Timi szólt vissza, hogy ő meg lent van a kultúrnál, tök egyedül, valaki segítsen neki feltartóztatni az autót. A következő észlelésem rohanás közben az volt, hogy Meleg Laci biciklivel elsüvít mellettünk. Mit tagadjam, a bicaj fékje nem volt pont a legjobb állapotban, biztos voltam benne hogy összetöri magát. Mikor odaértünk a kultúrhoz megpillantottuk a sötét autót, előtte Timi és Laci valamint az oldalra borított bicó. Hozzátartozik hogy a hölgy éppen tolatni próbált, hogy utána vagy felfelé, vagy a két versenybírót megkerülve Velence felé távozzon. Két társammal érkeztem ezért ötünknek sikerült teljesen körbefogni az autót, amely így már nem hagyhatta el helyszínt. Mivel nem tudtam kiterjed-e a jogkörünk erre a helyzetre/helyszínre is, ezért a második telefont már én indítottam a rendőrségre, ahonnan azt a választ kaptam, hogy ha nem kell erőszakot használnunk akkor tartsuk a helyszínen. Nem kellett. Amennyi szemtanú volt a pálya mellett történtekre, a hölgy nem merte megkockáztatni hogy bárkit elüssön. Nem sokkal a második telefonbeszélgetés után kiérkeztek a rendőrök, akik felvették a sárga felsős feljelentését könnyű testi sértés és garázdaság ügyében. A HDSE úgy döntött hogy nem indít külön eljárást, ezért tehát mi nem mint vádlók hanem csak mint tanúk jelentkeztünk a rendőrségen. Szombaton éjfél körül értünk vissza Fehérvárra... kicsit elhúzódtak a kihallgatások, mivel a sárga pólóssal (immáron nevezzük a nevén: Lengyel Attilával) többször visszamentek a helyi rendőrök a helyszínre.

Amit a második telefon és a rendőrség kiérkezése között megtudtam: A hölgy reggel mint valami őrült úgy jött lefelé a pályán, majdnem elütve az erdészháznál álló Muszka-Kalló Orsolyát, akinek igencsak intenzíven kellett félrelépni a robogó autó elől. Timi már ennél az esetnél is ott volt, és akkor megmondta a hölgynek, hogy ERRE nem fogjuk tudni visszaengedni a verseny végéig, és felkínálta neki az alternatív útvonalat, amit érdekes módon mások fel tudtak fogni és el tudtak fogadni. A délutáni esetnél a férj majdnem elütötte a fent említett Orsit, kísértetiesen hasonló módon mint a felesége reggel. Délután a hölgy az autójával úgy került a kordonon belülre hogy maga előtt tolta az odaugró Timit és a Timi segítségére érkező edzőt. Nem tudom hogy a pesti srác, aki egy S5600-al kamerázott mennyit vett le ebből, de szerintem dalolva ki lehetne bővíteni a garázdaságot és a könnyű testi sértést még néhány egyéb váddal a videó alapján. De ez  majd a bíróságon eldől, már ha egyáltalán bíróság elé kerül a dolog. Úgy hallottuk, hogy a hölgy a nagy szovjet testvér szülöttje, viszont mi, akik hallottuk őt beszélni, meg vagyunk róla győződve, hogy német akcentussal beszéli a magyart.

Úgy gondolom dióhéjban ennyi. Laci egy szál pólóban, én pedig pólóban és mellényben dekkoltunk a gárdonyi rendőrkapitányság tornácán elég sokat a hűvös éjszakában, mivel nem bírtuk a bent uralkodó feszültséget és a méregetést, mintha mi lennénk a hibásak. Nem tudjuk mit keresett a rendőrségen a vádlott két fia, de ha tanúként hallgatták meg őket, akkor már el is könyvelhetjük a hamis tanúzást, mivel nem voltak jelen az eseményekkor, legalábbis mi nem láttuk őket. Kérdésem: A „hölgy” ellen miért nem indul eljárás???? Ezt nem értem, de meg lettem nyugtatva, hogy a bíróságon is lehet bárkiből vádlottat csinálni.

És talán meg lehet nekem bocsátani ha azt mondom: amennyiben Timi nincs ott ahol volt, akkor ... nem tudom. Nem akarok igazán belegondolni. Ezért tehát szintén bocsánotot kérek Orsitól, Attilától, Lacitól és a közbeavatkozó edzőtől, de továbbra is azt állítom: 2007. március 31.-én született egy új hős akinek a neve Pál Tímea. Egy mindössze 18 éves lány volt az aki lélekjelenlétével és bátorságával megakadályozta a tragédia bekövetkeztét.

Valamint elnézést kérek Siklósi Péter Úrtól, a Fejér Megyei Atlétikai Szövetség elnökétől, amiért nem vagyunk hajlandóak birkaként sétálni a vágóhídra és igenis meg fogunk küzdeni az igazunkért. A vádlotton és a feleségén kívül SENKI sem látta hogy bárki megrugdalta volna bármelyik autójukat. De ha Ön elhiszi, akkor lelke rajta. Én nem tenném. A viselkedésével kapcsolatban pedig a bocsánatkérést elfogadjuk.

Szőcs-Józsa Péter

Hunyadi DSE