Mit akarok én tőled? - kérded

Ketten vagyunk mi a sokból

Kiknek sosem elég a jóból

E jó számunkra csak egy szó

BARÁTSÁG! de vajon elég jó?

Jajj, de mennyire fáj a szívem

Ha rádgondolok s nem vagy velem.

Barátok vagyunk mi ketten, ez igaz

De mit tőlem kaptál csak egy csokor gaz.

Bár engednél magadhoz közel, megszolgálnám

S ha mégsem tudnám, ígérem nagyon megbánnám

A próbálkozást mely felbontotta e szép köteléket

Mely még szebbé tett számomra minden jót és szépet.

De immáron tovább nem titkolhatom:

Beléd estem, ez az én hatalmas bajom!

Fáj, de elviselem, amit tőled ezért kapok

Hogy ilyet írok és hogy ilyen vagyok.

Remélem nemsokára talán elmondhatom

Tudod mit érzek és immáron elfogadod

E lényt bennem, ki régóta nem ember

Csak egy szerelemre éhes gazember.

Bárcsak érezném hogy nemsokára eljön a gyönyörű pillanat

Melyre oly régen várok s melyért szívem jelenleg megszakad.

A pillanat melyben nem kell többé takargatnom hogy irántad mit érzek

Mikor azt mondhatom szemedbe nézve, szádat keresve: SZERETLEK!

Tudom talán álom marad e gondolat

S minörökre titok marad az imádat

De mindörökre megszűnik a varázslat

Ha egyszer eljön az öszinte pillanat

Mikor fedve előled semmi nem marad

Mikor szívemből előkerül bánat s harag

S e kettő mellé az is mit te nekem adtál

Szeretet, vigasz, remény s maga a világ.

Ó, bár élnénk úgy mint egy álompár

Mikor senki másé csak miénk a világ

Sokat kérek, és bár e téma kettőnk között csak lerágott csont

Remélem egyszer vágyam beteljesül, enyém leszel és pont!