1984 április 3. Lassan éjfél. Egyszercsak felsír egy nagyon vékony fiúcsecsemő. Így végződött a nap a miskolci Szentpéteri kapu kórház szülészetén. A gyerek soványsága riasztóan hatott az orvosokra. Pedig kár volt aggódniuk, a fiúcska életképesnek bizonyult. Szülei hamarosan hazavihették Megyaszóra egy családi házba. A gyermek egészen 5 éves koráig kiválóan úszott és futott. Mivel édesanyja a helyi nevelőotthonban dolgozott ezért a fiú is gyakran megfordult ott. Mindenkivel jóban volt, vidám élettermészetű szabálytisztelő gyereknek nevelték. Jól érezte magát ezek között a nálánál idősebb fiúk között, akik szívesen játszottak vele. Nyaranta a megye egy másik részében töltötte az időt, Zilizen a nagyanyjáéknál. Itt is voltak vele egykorú barátai, akikkel rengeteget játszott, sportolt. Ismerte a falu lakosságát, és azok is ismerték őt.

Aztán történt valami. Talán az hogy kirángatták megszokott környezetéből, eltűntek mellőle a barátai és egy teljesen idegen környezetben kellett folytatnia életét.

Folytatjuk...